2016. október 11., kedd

A Labor Galéria kiállítóterében Pacsika Rudolf LÁNCOLATOK című kiállításán DLA-programjához kapcsolódó kutatásainak és tapasztalatainak képi és interaktív részét prezentálja. Megfigyelt területe a szimbólumátöröklődések és a kulturális jelenségek asszociációs kapcsolatai. A témához kapcsolódó gyűjtéseket, interaktív szituációkat, kisebb játékokat mutat be, továbbá három, a megfigyeléseit komplexen összegző művét.
Mivel a kiállítás ideje alatt a művész a helyszínen tartózkodik, a bemutatóhoz permanens tárlatvezetési program kapcsolódik.

A kiállítás április 11-12-én tart nyitva (hétfő-kedd) naponta 14-18 óráig vagy előzetes megbeszélés alapján (telefon: 306176750) Labor, Budapest, V. Képíró utca 6.

http://labor.c3.hu/

A később elkészült doktori disszertáció:
http://doktori.mke.hu/sites/default/files/doktori/Pacsika_DLA_170210.pdf


A kiállítást két úgy nevezett 'captcha'-kapu és három téri-tartalmi egység alkotja:


I. Captcha kapu I.

II. Inspirációk
III. Captcha kapu II.
IV. Szintézisek
V. Alkotások


I. Captcha kapu I.

A kiállításra egy analógiai megfejtést követően lehet belépni.
Amennyiben valaki a megfelelő logikával párosítja egymás mellé a szimbólumokat, ezzel a mozdulattal egy nagyon egyszerű, mechanikus zárat is felold, ami lehetővé teszi a kiállításra való bejutást. (Amennyiben az alkotó arcképét egy majommal azonosítja a látogató - a híres filmrendező képe helyett - a kapu zárva marad.)


A bejutás katarzisza: 



II. Inspirációk

Az első teremben a doktori kutatások témáját inspiráló alkotások kerültek bemutatásra.
Az amszterdami Tropenmuseum egykori időszakos kiállítása ('From Siberia to Cyberspace' – 1997-1998).
A falon egy interaktív tábla, ami a kiállításon szereplő jelsorozatot mutatja be illetve késztet további asszociációk létrehozására.










Vázlatlapok David Weiss Die Wandlungen című vázlatkönyvéből. Weiss asszociációkra alapított vázlatsorai erőteljesen kapcsolódnak kutatásaimhoz.

Forrás: David Weiss (1946 – 2012) Die Wandlungen, Edition Patrick Frey, Zürich, 2014




A Gruppo Tökmag kutatásai
Gruppo Tökmag művészei hosszú évek óta intenzív graffitti kutatásokat folytatnak a városok közterein. Egy vázlatrajzukból vált ismertté számomra, hogy e motívumok között ők is az enyémhez hasonló módon próbálnak rendszert felépíteni. Létrehoztak egy jel-térképet, ami eredetileg azt igyekezett felderíteni, hogy a „RAP” -felirat milyen más logókhoz kapcsolódik, illetve azok milyen vizuális vagy tartalmi kapcsolatban vannak továbbiakkal. A hálózatukban az utca valamennyi szimbóluma előfordul a pop-kultúra emblémáitól kezdve a cégek logóin keresztül a politikai, vallási jelképekig. Ezt a hálót mind szitanyomatban, mind egy múzeum-homlokzati freskójaként megjelenítették.







Részletek Karen Ferrari Decoding Lady Gaga's Bad Romance című videójából. A művésznő szemiotikai és spirituális szempontból elemzi akkurátusan az egyébként rendkívül kommersz videoklip minden egyes részletét. 
Karin Ferrari 'Decoding Lady Gaga's Bad Romance' című videója; 2011, 24:55 - Analysis and interpretation of the occult imagery used in Lady Gaga's Bad Romance
Forrás: http://www.karinferrari.com/index.php/de/decoding-the-whole-truth






III. Captcha kapu II.








Azok, akik a tartalmi-szerkezeti hasonlóság szerint fordítják el a zár gombját, (vagyis a sündisznó képét a sertés és nem a hajkefe ábrájával egyeztetik) a jobb oldali ajtó nyílik ki. Ebben az esetben a következő térbe lépve az „egy és többértelműség posztamensét” olyan szögben láthatja, hogy a világoskék faragvány egy többértelmű kis szöveg (ez esetben: „ÉL”) sziluettjét mutatja a belépő felé. (Egy jelölt, több jelölő.)





Aki viszont a formai azonosságot találja elsődlegesnek (vagyis a sündisznó-hajkefe analógiát), annak a bal oldali ajtó tárul fel. Így ugyan azon a plasztikán egy képi szimbólum – ez esetben egy hold – körvonalát láthatja. (Egy jelölő, több jelölt.)


 






IV. Szintézisek


Kutyák (Canis lupus familiaris), amelyek minden egyes példánya inkább emlékeztet minket valami más állatra, mint éppen kutyára. Kérdés, hogy miképpen működik bennünk a kategorizáció? Ha valami jobban hasonlít egy medvére, oroszlánra, macskára, farkasra, őzre, sakálra, stb., mint a fogalmat hordozó formára, mi egyértelműsíti mégis ezen élőlények kutya (Canini) jellegét?
- saját gyűjtés




UFO-design történet
UFO-felvételek és rekonstrukciók kronológiai gyűjteménye. Egy időben föltűnt, hogy az ötvenes-hatvanas évek reklámjaiban az autók és a repülő csészealjak bizonyos részletei emlékeztettek egymásra.
Kísérlet arra, vajon az UFO-k megjelenése követi-e az illető kor formatervezés-divatját? Ebben az esetben ugyanis vagy a földönkívüliek haladnak a korral, esetleg a világ divatját meghatározó design-erei táplálkoznak valamiképpen a földönkívüliek formavilágából. Ha nem, akkor pedig az UFO-kat észlelő emberek vetítik rá saját, aktuális környezetük formavilágát az általuk észlelni véltekre.

- saját gyűjtés





Színes könyvespolc
A tudás kategorizációjának egy szokatlan módja.
Alapélmény: fiatal lány könyvespolca Csíkrákosról
Kép: facebook





V. Alkotások


'Cím nélkül' – 2008
toll, akvarell, 28 x 21 cm

A képen egy lakótelep felülnézeti képe. Noha az alaprajz egy, a társadalom és világjobbítás, a felvilágosodottság ígéretét magában foglaló geometrikus modernista konstrukció, az épületeket környező zöldbe beletaposott ösvények az ott lakók ezzel össze nem illő magatartásának manifesztumai. A polgáriasodottság hiánya, huliganizmus, hanyagság vagy az egyén önkéntelen lázadása az ideológiai reprezentáció által meghatározott formák ellen?



'Expanding innovation' – 2005
fa, fém, 185 x 70 x 75 cm






Konspiráció-Teória Generátor – 2003
interaktív computer-installáció
fa, fém, számítógép

A mű az interneten is működtethető:

(először kattintás a megjelenő képre, aztán pedig a „SPACE”-billentyű lenyomásával lehet az összeesküvéseket generálni).




A műről a doktori disszertációban egy külön fejezet foglalkozik. Ez a rész itt is elolvasható:

3.4. Olvasási gyakorlat 3. - Konspiráció-Teória Generátor 1
- (intenzio auctoris)

A befogadás-értelmezés körüli vitában gyakran értelmezési szempontként vetődik fel az alkotó intenciója. Az olvasási gyakorlatok utolsó darabjaként erre teszek kísérletet azzal, hogy egy saját alkotásomat mutatom be. Külön indokolja a figyelmet az, hogy ez a régebbi művem is szerepel a mestermunka-kiállításomon.
A Konspiráció-Teória Generátor egy olyan interaktív alkotás, ami a kocsmai nyerőautomaták - népszerűbb nevén a félkarú rabló – technikai szisztémáját sajátítja ki. Vagyis az alkotói akarat a befogadó aktív részvétele és az alkotás automatizmusán keresztül érvényesül. Egy montázsgép, ami az asszociációt és a montázs befogadásának a reflexeit használja. Ebben az alkotásban sok, az esszémben leírt tapasztalat összegződik.
Nem tekinthetjük járatlan útnak egy szerencsejáték-gép alkalmazását, mivel már többen alkottak hasonló elven működő szerkezeteket a művészet története során. A művészetben mindig is kihívás volt az inspiratív helyzetek generálása és az alkotói módszerek modellezése. A véletlenek provokálására törekvő szürrealisták például szintén törekedtek az esetlegesség fölötti uralomra, és ismételhetővé tételére. Az akció-festők vagy a tachiszták vászon-alkotásainak 'közvetlen' véletlen-alkotásával szemben, ebben a 'közvetett' módban az eszközt illetően nagyon is megtervezett a véletlen létrehozásának az automatikus folyamata.2 Ebben csak az odavezető út kiszámított, a végeredmény nem látható előre.

A mű két kreatív egységből tevődik össze: egyrészt a számítógépből és a monitorból álló elektronika, másrészt az azt védő burkolat.
A gép homlokzatán olyan képpárok jelennek meg, amik valami banális formai hasonlóság alapján kerültek egymással kapcsolatba. A készülte idején talán nem volt tudatos, de utólag úgy vélem, hogy a Koolhaas 'Content' című kiadványában található tipográfia, design és képözön inspirálhatott. Tetszett az asszociációk könnyed alkalmazása, a szellemessége, az a laza képszerkesztés, amiben nem volt zavaró a gyűjtött vagy talált képek pixelessége sem.
A homlokzati montázs központi eleme egy korábbi kollázsom, amiben a jól ismert Brueghel festményen látható épülő Bábel-tornyára úgy montíroztam rá Tatlin 3. Internacionálé Emlékművét, mintha az befejezetté egészítené ki a meg nem valósult építményt.
Amíg a nyelvnek megvan az a Bábel-toronyhoz kötődő mitológiája, miszerint az Úr az emberi nyelv összezavarásával akadályozta meg az emberek azon törekvését, hogy fölérjenek hozzá, addig nem tudom, volt-e ehhez hasonló törés a vizuális nyelvezetben? A Sapir-Whorf-feltevés szerint szoros meghatározottság van a nyelv kategóriái, szerkezete és világ-észlelési módjai között. Ezek szerint a nyelvek összezavarodásával a velük összefüggésben lévő gondolkodásformák is eltávolodtak egymástól. Kérdés, hogy a képnyelvvel történt-e hasonló megosztás a globális kultúrában avagy az emberiség a szimbolizáció szintjén megőrizhette információs egységét?

A homlokzati rész alatt található az a gomb, amivel a mű befogadója a generátort működteti. A montázs-gépben három kis vízszintes ablakocskában pörögnek a random-szerűen egymás mellé kerülő információk. A baloldaliban események vagy más jól ismert hírek jelennek meg, míg a másik kettőben olyan személyek, intézmények, terrorcsoportok vagy egyéb szerveződések nevei, akik mindezt konspiratív módon elkövethették.3
Évszázados eszköze az alkotásnak az az automatizmus, ami ezeket az összeesküvés-elméleteket is gerjeszti. A dada és a szürrealisták tudatosan kísérleteztek vele, szerintük a véletlen az egyedüli esélye az olyan tartalmi relációknak, amik még megkíméltek a hamis tudattól és az ideológiáktól.
A szcientista gőgöt, az utópiákat túlélő technikának is van valami olyan ígérete, hogy megold valami olyat, ami fárasztó vagy amire nem lennénk képesek. A szerszámok és így a gépek az emberi feladatokat átveszik helyettünk, vagyis a testünk olyan apparátusai, amiket egy fajta protézisnek tekinthetünk. Peirce meghatározása szerint jel az, ami valamit helyettesít. Ebben az esetben nyilván az agyunk bizonyos funkcióit pótolja az apparátus.
A gép személytelensége több szempontból is előnyös. Megspórolja például azt a munkát, amit a montázselemek felidézése jelent az agyunk memóriaraktárának mélyéből. De ez a kényelem annak a polgárnak a konformizmusa, aki a gépekhez és a hírekhez, mint fogyasztó viszonyul. Olyan híreket fogyaszt, ami neki tetszik. Arról a világról és csak azt a hírt fogja meghallani, ami megerősíti a korábbi információkat.
Ellis stimulációs játékelmélete szerint a játék feladata az érdeklődésnek és az izgalmi állapotnak a fenntartása. További elméletek szerint a játékok az újdonság, a disszonancia élményét keltik, vagy éppen a környezet ellenőrzésének szükséglete dominál. A kompetencia, illetve a hatásosság érzése kellemes, az ember élvezi, ha ő lehet az ok.4
Ilyenkor az az ösztön elégül ki, amely szeret azonnali megoldásokat találni. Egyfajta biztonságérzetet jelent az, hogy tisztában vagyunk a tényekkel, kontrolláljuk a környezetünket. A bizonytalanság zavaró, terheli a mentális az energiát.
Mivel a kategorizációnak létezik egy jutalmazó-funkciója, ez a szerkezet segít hozzájutni ehhez a megkönnyebbüléshez.
Egy bolgár esszékötetben olvastam5 a gondolatmenetet, miszerint a hírek fogyasztója csak arra az eseményre nyitott, amire az illető témában már van egy korábbi előképe. Azt a sémát például hogy „Balkán” a nyugati – vagy magyar – olvasó csak olyan hírrel együtt tudja befogadni, ami ehhez a fogalomhoz konnotálódik. Bármi ettől eltérő információ egyszerűen képtelen ráragadni a sémahálójára, ezért is olyan nehéz változtatni az előítéleteken.
Az, hogy az igazságnak számtalan magyarázata lehet, nem csak a magukat megdönthetetlennek vélt tételek önhittségét, de reményem szerint valahol talán a relativizmust is ironizálja.
A montázselemként megjelenő események valódiak: az emberek szenvedése vagy halála reálisan megvalósult tény. Mégis az az érzésünk gyakran, hogy nem a valóság részei, hanem egy kreált univerzum alkotóelemei. Az eseményeket, tragédiákat, híreket nem csak közvetíti a sajtó, hanem kreálja is. A reálisat a reális jele helyettesíti. „Ha az esemény reprodukciós formájában társadalmilag fontosabbá válik, mint eredeti állapotában, akkor az eredetinek a reprodukció után kell igazodnia, tehát az eredetinek a saját reprodukciója puszta matricájává kell válnia.”6 Egy konstruált valóság, amiben a hírekben szereplők egyénisége is konstruált. (Nyilván ebben az esetben a „konstruált” - terminus se mellőz minden paranoi-át, a fent leírtaknak is van némi összeesküvés-íze.)
Alkotásom egy fajta „luddita” szerepet betöltő gép, ami a sajtó-manipulációk-szisztémáját dekonstruálja. A kis ablakokban megjelenő 'event'-ek vagy szereplők a degradálandó zsurnaliszta nyelv részei.
A személytelenség a „fogyasztó” pozíciója, mivel el tud bújni a véletlenszerűség mögött. Felmenti magát a kimondott szó visszavonhatatlan felelőssége alól.
A gép érzéketlen működésének kontrollálhatlansága sorsszerűnek hat. A dolgok tőlem függetlenül megtörténnek, nincs hatásom rájuk. A felelősség elutasítható, nem vagyok elszenvedője mindannak a pszichikai érzelemnek, amit az illetékesség jelent. Ez a gép megspórolja az utat az igazság felé, egy hipotézis-kreátor. Felszínre hoz, kiderít dolgokat, de nem Sherlock Holmes logikai módszerességével, hanem a babona erejével és szuggesztivitásával.
Bármely felmerülő kép vagy szöveg beindít bennünk egy gondolati láncolatot. A fogalomhoz kapcsolódó konnotációk működésbe hozzák érzéseinket és előzetesen kialakult sémáinkat. Ez esetben szó szerint megvalósulhat az Erdély által említett Bódy-féle „flipper-struktúra”, amikor is egy impulzus hatására a gép minden lámpája – ez esetben az értelmezés – kigyullad.7 Ha az előkép nem egyezik az újonnan tapasztalttal, az egy olyan pszichikai feszültséget jelent, amit a befogadónak le kell tudnia dolgoznia. Vagy elfogadja – de ebben az esetben elfojtja magában az előző ismereteket, vagyis egy döntéssel letiltja az újra és újra feltörő kételkedést. Más esetben az új impulzust utasítja el.
Mindazonáltal meggyőződésem, hogy a dolog valós élethelyzetet modellez. Számtalanszor fordul elő, hogy olyan új információ birtokába jutunk, amit nem tudunk beépíteni az eddigi ismereteinkbe. Tekinthetjük egyfajta montázs-elemeknek azokat a tudatunkban ellentmondásba kerülő tartalmakat, amelyek azt a kellemetlen, feszültséggel teli állapotot hozzák létre, amit a pszichológia kognitív disszonanciaként8 ismer. A lélektan szerint ilyenkor indulatot érzünk – például önigazolást keresünk - vagyis az analógia-katharzis vagy feszültség sokkal több, mint esztétikai kérdés.
A jelenségre nagyon hasonlít az a munka, amit kulturális asszimilációnak neveznek. Oscar Bätschmann9 Panofskyt, illetve a múzeumigazgató Paulit idézi a hamburgi Kunsthalle-ban 1919-ben kiállított Franz Marc A mandrill című expresszionista festményével kapcsolatban, miszerint a mű az érthetetlenségével töltötte be szerepét. A megértés, az interpretáció munkája ebben az esetben is a hagyomány-összefüggésbe való bekerülés folyamataként fogható fel. Ez jelenti azt a szellemi aktivitást, aminek eredményeképpen a még oly különböző kulturális differenciák is kiegyenlítődnek.

1A mű megtekinthető a világhálón: http://pacsika.com/generator.html
2A 'közvetlen' és a 'közvetett' véletlenalkotásról lásd: 2.3.1; 53. oldal
3Az alkotás nem csak megtekinthető, de működtethető is a világhálón: http://pacsika.com/generator.html
(először kattintás a képre, majd a „space” - gombbal lehet a hipotéziseket generálni)
4HANKISS Elemér: Az emberi kaland; Helikon, Budapest 1998; 155. o.
5A mutáns egzotikuma – bolgár posztmodern esszék; Orpheus, Budapest, 1993
6Anders; FÜRST, Maria: Bevezetés a filozófiába, Ikon, Budapest, 1996; 10. o.
7ERDÉLY Miklós: Montázsgesztus és effektus; 1995 In: Erdély Miklós: A filmről. Szerkesztette: Peternák Miklós. Tartóshullám, Budapest, 1995
8FESTINGER, Leon: A kognitív disszonancia elmélete; Osiris, Budapest, 2000
9BÄTCHMANN, Oskar: Bevezetés a művészettörténeti hermeneutikába; Corvina Budapest, 1998; 23.o.